Elhízás

A kutya és macska populáció egyre nagyobb részében fordul elő az elhízás, amely az egyik fő egészségügyi problémát jelenti kedvenceink körében. Ezt az is mutatja, hogy míg az 1970-es években a macskák között csak elvétve fordult elő túlsúlyos egyed, napjainkban a cicák több, mint 20%-a érintett ebben a kérdésben.

Az egyre gyakoribb előfordulás következtében egyre több kutatást végeztek az okok, a kezelés és a megelőzés érdekében. Ezekből kiderül, hogy vannak bizonyos hajlamosító tényezők, rizikó faktorok, melyek az elhízás esélyét nagyban megnövelik. Ezeket az 1. táblázatban foglaltuk össze.

 

Kutya Hajlamosító tényező Macska
Labrador retriever, Cairn terrier, Skót terrier,Basset hound, Cavalier King Charles spániel, Cocker spániel, Hosszúszőrű tacskó, beagle és a hosszű szőrű, óriás fajták Fajta (és egyéb genetikai faktorok) Rövid szőrű házi macska
Az előfordulás 12 éves korig állandóan nő, majd egy csökkenés következik Kor A legnagyobb veszélyben a középkorú cicák vannak. 10-02 éves kor után pedig egy hanyatlást figyelhetünk meg náluk is az előfordulási gyakoriságban.
Szukákban nagyon gyakori (60%), főleg az ivartalanított egyedekben Nem Főleg kandúrokban, elsősorban ivartalanított egyedekben, fordul elő
Szignifikáns faktor Mozgás nélküli, „kényelmes” életmód Fő rizikó faktor macskákbsn
Cukorbetegség, a pajzsmirigy csökkent működése, hyperadrenocorticizmus Hormonális betegségek Ritka
Felfigyeltek bizonyos összefüggésekre Gyógyszeres és fogamzásgátló terápiák Bizonyos hormonok adásakor kapcsolatot fedeztek fel
Hibásan kiszámított szükséglet és túlzott bevitel (ad libitum táplálás, nem megfelelő kontroll, különféle kiegészítők) Táplálás Hibásan kiszámított szükséglet és túlzott bevitel (ad libitum táplálás, nem megfelelő kontroll, különféle kiegészítők)
Túlzott antropomorfizmus Szociológiai tényezők Táplálás=csekély kommunikáció az állattal
Jelentősebb a veszély, ha csak 1 állat van a családban Állatok száma Nő a veszély, ha 1 vagy 2 macska van a családban

 

 

Kialakulásának oka:

Az elhízás végső soron akkor alakul ki, ha valamilyen hatás következtében az állat alapanyagcseréje, mozgásigénye és táplálék-felvétele közötti egyensúly felborul. Ilyenkor kedvencünk testtömege jóval az optimális fölé emelkedik. (Bár meg kell jegyeznünk, hogy bizonyos körülmények között, pl. kiállítás, versenyeztetés, eltérő kondíció lehet az optimális.)

 

Az elhízás következményei:

Ez az állapot számos negatív következménnyel jár, ugyanúgy, mint a túlsúlyos embereknél. A kedvencünk egyre nehezebben tolerálja a mozgást, mivel szervezete már nem bírja a túlzott megeröltetést, így akár a séta 10 percesre is lecsökkenhet, vagy állatunk már eddigi kedvenc játéka iránt sem mutat akkora érdeklődést, mint korábban. Ezek mögött természetesen számos szervi elváltozás és ezekből fakadó betegségek áll(hat)nak, mint például az ízületekben kialakult degeneratív elváltozásokból (arthrosisok) adódó sántaság, légzési tünetek (mivel a keringési és légzőrendszer számára is nagy a terhelés), cukorbetegség, stb.

 

Mi a teendő, ha kedvencünk túlsúlyossá vált?

Sokan gondolják, vagy gondolhatják, hogy erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz, mégpedig: ne adjunk annyit enni állatunknak és mozogjon jóval többet. Sajnos ennél jóval bonyolultabb a kérdés. Természetesen mindennek az alapja a takarmány bevitel csökkentése, melyet fogyókúrával lehet megoldani. A legjobban bevált módszer az ún. ciklikus-periódikus módszer. Ennek megfelelő kialakításához állatorvosi segítségre van szükségünk. A módszer első lépése, hogy kitűzzük állatunk számára az elérendő testsúlyt, mely a fajtastandarnek kell, hogy megfelelő legyen. Ezután az állatorvos meghatározott képlet alapján kiszámítja, hogy a kitűzött súlyhoz mekkora életfenntartó energiaszükséglet tartozik. A kapott értéknek azonban csak 60%-át kell kedvencünknek adni 2héten át, majd a következő 2hétben a kapott érték 100%-t tartalmazó eleség mennyiséget kell állatunknak kapnia. Erre azért van szükség, hogy kutyánk, macskánk szervezete, legfőképp a mája, megfelelően tudjon regenerálódni. Ezt a sémát kell aztán addig alkalmazni, míg kedvencünk el nem éri a kívánt testsúlyt. Fel kell azonban arra készülnünk, hogy ez a diéta akár fél évig is eltarthat, mire a kívánt eredményt elérjük. S az állatorvos utasításait mindvégig pontosan be kell tartanunk! (Ez alatt azt is értem, hogy főleg a cicákat, de a kutyákat is meg kell akadályozni a külső takarmányfelvételben, mint pl. egerészés; illetve nem szabad különféle jutalomfalatokat sem adnunk!)

A diétához alkalmazhatunk különféle állatorvosi, diétás tápokat, vagy az orvos által javasolt, diétás házi kosztot. Az igénybe vett tápnak kevesebb zsírt, illetve szénhidrátot, és arányosan több fehérjét, aminosavakat, valamint vitaminokat kell tartalmaznia, mint egy „hagyományos” tápnak.

A fogyókúrás táplálás mellett azonban gondoskodnunk kell a megfelelő mozgás biztosításáról is.

Azonban tudnunk kell, hogy szinte minden egyednek más-más fogyókúra tervet kell kialakítani annak megfelelően, hogy az elhízás hátterében milyen hajlamosító tényező áll, milyen az állat fizikai és egészségi állapota, milyen körülmények között tartják, milyen lehetőségek vannak a tulajdonosok számára. Ezért is nagyon fontos, hogy kedvencünkkel felkeressük az állatorvost, aki felveszi a kórelőzményi adatokat, állatunkat alaposan kivizsgálja (esteleges szervi elváltozás, betegség felderítése érdekében). Végül a kapott eredmények és információk összességét figyelembe véve felállítja a „személyre” szóló fogyókúrás tervet. S megbeszélik, hogy milyen gyakran kell visszajönniük állatorvosi kontrollra.