1.) Gyomorgyulladás:

Kisállataink körében a gyomor heveny gyulladása az egyik leggyakoribb emésztőszervi bántalom. Hátterében fizikai, kémiai kórokok ugyanúgy állhatnak, mint különböző vírusok vagy baktériumok.

Gyakori kórokok:

• Romlott, nem megfelelően előkészített eleség
• Különféle gyomorban rekedt idegen anyagok(pl. csomagolóanyagok, szalámi vég, kavics, stb.)
• Hosszú szőrű macskák esetén gyakori a lenyalt szőrszálakból összeállt szőrlabda
• Tisztítószerek, vegyi anyagok
• Bizonyos gyógyszerek (pl. aszpirin)

Sajnos gyomorgyulladás más szervek károsodásának hatására, másodlagosan is kialakulhat.

Minden esetben károsodik a gyomornyálkahártyája, emiatt hámhiányok, ödéma, esetleg vérzések alakulhatnak ki. Fokozódik a sósav termelése, mely következtében károsodnak a vérerek és az idegek. Végül a gyomor erőteljesebb összehúzódása is bekövetkezik.

A betegség jellemző tünete a hányás. Később étvágytalanná, bágyadttá válik az állat. A has fájdalmas, melyre a jellegzetes testtartás utal. Áttapintásakor pedig fájdalmat jelez az állat. Ha a betegség már hosszabb ideje (hetek, hónapok) fennáll, a hányás váltakozó gyakorisággal és súlyossággal jelentkezik. A kedvencünk lesoványodhat. Emellett hasmenés és vérszegénység is előfordulhat.

Minden esetben a kiváltó okot fel kell keresnünk, és ki kell küszöbölnünk. Ajánlatos ezután legalább 12 óráig koplaltatni, mely alatt a vízivást is szabályoznunk kell (sokszor keveset, hideg vizet vagy kamilla teát). Ezután pedig megfelelően összeállított diétás kosztot adjunk kedvencünknek naponta többször, kisebb adagokban.

Súlyos esetben intenzív kezelésre is szükség lehet, mely során infúziókkal kell helyreállítani a felborult víz- és elektrolitháztartást, valamint a sav-bázis egyensúlyt. A hányáscsillapítás mellett egyéb gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.

A kórjóslat a kiváltó októl és a gyomor bántalmazottságának mértékétől függően nagyon változó. A súlyos elváltozások azonban ritkábban fordulnak elő.

2.) Idegentárgyak a gyomorban

Főleg kölyök korban nagyon gyakori, hogy kedvencünk a játék hevében különféle dolgokat lenyel, mely az esetek nagy részében a gyomorból tovahaladnak, majd a bélsárral kiürülnek. Máskor azonban a gyomor nyálkahártyáját irritálva gyomorgyulladást okozhatnak, egyesek pedig a gyomor bizonyos részében elakadhatnak.

A macskákra (főleg a hosszú szőrű egyedekre) jellemző, hogy szőrüket nyalogatva a gyomorba került szőrszálakból szőrlabda képződik, mely komoly gondot okozhat.

Ha az idegentest a gyomornyálkahártyát irritálja, a gyomorgyulladásra jellemző tünetekre lehetünk figyelmesek. A hányás főleg evés után tapasztalható. A has áttapintásakor a kedvencünk fájdalmat jelez. Idült esetben nagyfokú lesoványodás és dehidráció alakulhat ki, mely súlyos következményekkel jár. Abban az esetben, h a gyomor kivezető nyílásába ékelődik az idegentest, állatunk állapota rövid időn belül drasztikusan romlik, s csak gyors, műtéti beavatkozással és intenzív terápiával menthető meg élete.

A pontos diagnózis felállításához általában nem elegendő a fizikális vizsgálat, mivel az idegentestet az esetek döntő részében nem tudjuk kitapintani a hasfalon keresztül. Érdemes rtg-felvételt készíteni. Kétes esetben kontrasztanyag etetése is ajánlott, mivel ez „kirajzolhatja” az idegen tárgyat. Természetesen az ultrahangos vizsgálat is segíthet a diagnózis felállításában.

Nem irritáló, kisebb anyag esetében megpróbálkozhatunk hánytatással eltávolítani az oda nem illő tárgyat. Azonban legtöbbször sebészi úton lehet csak megoldani az esetet. Mivel minden tárgy az gyomor, vagy a bél elzáródásának potenciális veszélyét hordozza magában, így mindig el kell őket távolítani. Természetesen a műtét előtt, alatt és után is gondoskodni kell a megfelelő gyógyszeres terápiáról is (pl. :folyadék- és elektrolitpótlás).

3.) Gyomorfekély

A gyomorfekély jóval gyakrabban fordul elő házi kedvenceink között, mint ahányszor diagnosztizáljuk. Macskákban jóval ritkább, de ott is előfordul. Kutyáknál főleg felnőtt szukákban gyakori.

A gyomorfekély kialakulásában számos tényező játszhat szerepet. Ezek közül az egyik legfontosabb a stressz. De nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy bizonyos gyógyszerek tartós szedése is fekélyképző tényező, pl. az ún. nem szteroid gyulladáscsökkentők, illetve a glükokortikoidok. (Még nagyobb a fekély kialakulásának veszélye, ha az említett szereket együtt, vagy közvetlenül egymás után használjuk.) Bizonyos súlyos állapottal járó betegség (pl. hashártyagyulladás) esetén is számolnunk kell a fekélyképződéssel.

A folyamat hátterében elsősorban a gyomorsav termelődésének fokozódása áll, de minden egyéb, a gyomornyálkahártyát károsító hatás is közrejátszhat a gyomorfekély kialakulásában.

Véres, vérfoltos, vagy kávéüledékre hasonlító hányadék hívhatja fel figyelmünket a betegségre. Emellett kedvencünk étvágya változatos, s hasi fájdalmasság állapítható meg a gyomor magasságában, főleg etetés után. Súlyos esetben az állat lesoványodik, és vérfogyottá válik.

A pontos diagnózis felállításához fontos tudnunk a kórelőzményi adatokat (pl. korábbi kezelések), illetve az általános fizikális vizsgálatok mellett rtg- és endoszkópos gyomorvizsgálatot is célszerű végezni.

A gyógykezelés lényege, az alapbántalom/ok megszüntetése/kiküszöbölése, valamint a gyomor sósavtermelésének csökkentése.

4.) Heveny gyomorkitágulás és következményes gyomorcsavarodás

Kutyákban előforduló, súlyos, életveszélyes, gyakran elhulláshoz vezető betegség. Lényege, hogy a gyomorban lévő tartalom és a keletkező gáz sem a belek felé, sem a nyelőcső felé nem tud ürülni, mivel a szerv tágulása során meg is csavarodik.

A kialakulásának pontos oka nem ismert, de számos olyan rizikófaktor létezik, amely a gyomorcsavarodás kifejlődését segíti. Általában nagy testű (dogokban, dobermannban, németjuhászban, bernáthegyiben, szetterekben, vizslákban), közép vagy idős korú kutyákban fordul elő. Kanokban kb. kétszer olyan gyakori, mint szukákban.

A betegség kialakulásában fontos szerepe van a nagy mennyiségű, könnyen erjedő takarmány (pl. sok gabonafélét, szóját tartalmazó táp) gyors felvételének, és az emiatt kialakuló heveny gyomorkitágulásnak. A gyomor motilitásának csökkenése, az etetés utáni intenzív mozgás, hempergés további hajlamosító tényezőt jelentenek. Végül a kitágult gyomorban a folyékony tartalom és a keletkező gázok egyre halmozódnak, majd a gyomor megcsavarodik (ehhez hozzájárul a szerv speciális anatómiai helyzete és felfüggesztése is). A gyomorürülés teljesen akadályozottá válik, a keringés is zavart szenved az összenyomatás miatt, így egy nagyon súlyos, életveszélyes állapot alakul ki néhány óra alatt.

A tulajdonos figyelmét az etetés után nem sokkal jelentkező nyugtalanság, hányinger, s egyre fokozódó felfúvódás hívja fel. A folyamat előre haladtával vérkeringési és légzésinehézség tünetei is tapasztalható. Gyors, szakszerű beavatkozás hiányában az állat néhány óra alatt elpusztul.

A pontos diagnózis felállítása a kórelőzményi adatok és a klinikai tünetek alapján viszonylag egyszerű. Bizonyos esetekben rtg-felvétel készítésére is szükség van.

A betegség megállapítása után minél hamarabb (a tünetek jelentkezésétől számított 3-6 órán belül) el kell végezni az életmentő műtétet, mellette stabilizálni kell a keringést (folyadékterápia). Az intenzív kezelést a műtét után is folytatni kell.

Sajnos a gyorsan megkezdett, intenzív terápia ellenére is nagyon bizonytalan a betegség kimenetele. Gyakran a szakszerű sebészi beavatkozás ellenére is, a műtét után néhány nappal elhullik az állat.

5.) Vékonybélgyulladás

A vékonybélgyulladást baktériumok, vírusok, gombák, paraziták, etetési hibák (pl. romlott eleség, vagy az eleség összetételének megváltoztatása), mérgező szerek (pl. növényvédő szerek), illetve a bélnyálkahártya egyéb eredetű károsodásai (pl. bélnyálkahártyát izgató gyógyszerek) is okozhatják.

Azonban bármely kórok is szerepel a háttérben, minden esetben jellemző, hogy a gyulladás következtében a tápanyagok emésztése és felszívása zavart szenved, a bélnedv összetétele pedig megváltozik. Ennek következtében a szervezet táplálóanyagot, vizet és különféle elektrolitokat veszt, mialatt különféle mérgező anyagok szívódhatnak fel.

A kialakuló tünetek a betegség súlyosságától is függnek. Túl heveny esetben a has feszessége, fájdalmassága és hányás figyelhető meg. Ilyen esetben a betegség akár 12-24 órán belül elhulláshoz vezethet, így a hasmenés kialakulására nincs is idő.

Heveny, fél heveny és idült esetben azonban mindig jellemző tünet a hasmenés, melynek a gyakorisága, színe és a konzisztenciája tág határok között változhat. A hasmenésre a végbél tájék szőrének és bőrének szennyezettsége is felhívja a tulajdonos figyelmét. Emellett gyakori tünet még a hányás. A beteg állat általános állapota rossz, súlyos esetben a kiszáradás jelei tapasztalhatók.

Idült, elhúzódó esetben kedvencünk drasztikusan lesoványodhat, étvágya csökkenhet, esetleg meg is szűnhet (főleg a betegség kezdetén), de bizonyos esetekben akár fokozódhat is.

A pontos diagnózis felállításához a kórelőzményi adatok ismerete és az általános klinikai vizsgálat mellett számos kiegészítő vizsgálatot (pl. bélsár vizsgálat, vérvizsgálat, rtg-vizsgálat, endoszkópos vizsgálat) vehetünk igénybe.

A kezelés során kedvencünket diétára kell fognunk (ezt olykor rövid ideig tartó koplaltatás előzheti meg). Súlyos hányás, hasmenés esetén gondoskodni kell az elvesztett folyadék és elektrolitok pótlásáról. Ajánlott görcsoldókat, fájdalomcsillapítókat és a bél motilitását csökkentő szereket használni. Ez utóbbiakkal azonban vigyázni kell, nehogy a belek mozgását túlságosan csökkentsük. Ezért az állatorvos által előírt adagot sosem bíráljuk felül!

A bélnyálkahártya védelmére különböző bevonó szereket alkalmazhatunk, s gondoskodhatunk a különböző méreganyagok megkötéséről is.

Ha diagnosztizáltuk, hogy valamilyen bakteriális fertőzés miatt alakult ki a betegség, akkor antibiotikumos kezelésre is, míg parazitás fertőzés esetén hatékony féreghajtó kezelésre is szükség van.

A bélgyulladás kimenetele a kórokozótól és a tünetek súlyosságától függően nagyon eltérő lehet.

6.) Idegentárgy okozta vékonybél-elzáródás 

Kutyákban sokkal gyakrabban előforduló kórforma, mint macskákban. A kutyák elképzelhetetlen sokféle tárgyat képesek lenyelni, vagy összerágva lenyelni. Alapvetően a bélrendszerbe kerülő idegen tárgyakat 3 csoportba soroljuk:

• Tömör tárgyak (pl. kavics, barackmag, stb.)
• Üreges idegentestek (pl. gumicső)
• Ún. lineáris idegentestek (pl. zsineg, textília darab, megrágott szőnyegdarab, szalámivég, stb.)

Míg a tömör tárgyak teljes bélelzáródást okoznak, addig az üreges, illetve lineáris idegentestek csak részleges bélelzáródást okoznak.

Az idegen tárgyak a bél lumenében megakadnak, a bélfal görcsösen rájuk feszül, s a béltartalom előrehaladása akadályozottá válik. Az adott területen helyi vérkeringési zavar alakul ki, különböző toxikus anyagok szívódnak fel, valamint felborul a szervezet folyadék- és elektrolit háztartása a hányás miatt. Végül az állatunk súlyos, életveszélyes állapotba kerül.

Abban az esetben, ha lassabb lefolyású a folyamat, a bélfal a nyomás, illetve az ebből adódó nem megfelelő vérellátás miatt elhal, majd perforálódhat is. Ekkor a béltartalom és a benne lévő baktériumok a hasüregbe kerülnek, s hashártyagyulladást okoznak.

A lineáris testek pedig akár fel is fűzhetnek bizonyos bélszakaszokat, azokban különböző mélységű sérüléseket okozhatnak. Ezért a kedvencünk végbélnyílásán kilógó pl. fonaldarabot sose próbáljuk meg annak húzásával eltávolítani, mert ezzel csak több bajt okozunk. Ugyanis ilyenkor a bél egy szakasza a megfeszült zsinegre felfűződik, s az akár teljesen szét is vághatja, mely következtében szintén hashártyagyulladás alakul ki.

Tünetek, amelyeket minden esetben észlelhetünk: bágyadtság, teljes étvágytalanság, fokozott vízivás, valamint gyakori hányás. A testhőmérséklet általában normális, hashártyagyulladás esetén azonban jellemző tünet a láz. A has áttapintásakor kedvencünk fájdalmat jelez. Ha a bélelzáródás teljes, akkor a bélsárürítés teljesen elmarad. Minél régebb óta áll fenn az elzáródás, a tünetek annál súlyosabbak.

Részleges elzáródás esetén a tünetek enyhébbek, és vissza-visszatérnek. A belek perforációja esetén pedig az állat állapota hirtelen romlik: erős hányás, kifejezett hasi fájdalom.

A diagnózis pontos felállításához a kórelőzményi adatok pontos ismeret, alapos fizikális vizsgálat és rtg-felvétel (olykor kontrasztos felvétel is) is szükséges.

A diagnózis felállítása után nem szabad késlekedni asebészi beavatkozással. Az idegentestet minél hamarabb el kell távolítani. Emellett gondoskodnunk kell az állat folyadék- és elektrolitháztartás egyensúlyának visszaállításáról, illetve a bakteriális fertőzés kiküszöbölése végett hatékony antibiotikum terápiát kell elkezdeni. A betegek a műtét után még néhány napig intenzív, kórházi ellátásra szorulnak.

A folyamat kimenetele számos tényezőtől függ. Minél régebb óta áll fenn a folyamat, s a bélfal már elhalt, vagy perforálódott, akkor a gyors sebészi beavatkozás sem segít már.

Ha gyanú van arra, hogy állatunk valamilyen idegentestet lenyelt, vagy a fent említett tünetek jelentkeznek nála, haladéktalanul forduljunk állatorvosunkhoz!

7.) Vastagbélgyulladás

A vastagbélgyulladásnak alapvetően két formája van: a heveny és az idült. Kutyákban viszonylag gyakran, míg macskákban ritkán fordulnak elő. A betegség kórokát gyakorta nem tudjuk pontosan felderíteni, míg más esetekben paraziták, baktériumok, vagy egyéb fertőző ágensek állnak a háttérben.

A bántalomra a fellépő hasmenés hívhatja fel figyelmünket. A bélsár konzisztenciája tág határok között mozoghat, s olykor még vércsíkokat is tartalmazhat. Néha hánynak is és lázasak ezek az állatok. A has tapintására kedvencünk fájdalmat jelez.

A pontos diagnózis felállítása gyakran nagyon nehéz. Különböző kiegészítő vizsgálatokat vehetünk igénybe a kórtok tisztázására, pl. kolonoszkópos vizsgálat, rtg-vizsgálat, bélsár parazitológiai és mikrobiológiai vizsgálata, stb.

A kiváltó oknak megfelelően alakul a gyógyszeres kezelés minden esetben.

8.) Bélsárpangás=obstipatio

Gyakran előforduló bántalom kutyák és macskák körében egyaránt a bélsárpangás, melynek hátterében általában nagy mennyiségű csont egyszerre történő felvétele, rostban szegény tápanyag tartós fogyasztása, vagy a testfelszínről lenyalt nagyobb mennyiségű szőr (ez főleg macskákra jellemző) áll. Tudnunk kell azt is, hogy szinte minden esetben valamilyen hajlamosító tényező is kell az obstipatio kialakulásához. Ilyen hajlamosító tényező lehet a mozgáshiány, az elhízás,  medencetörés, stb.

A betegség kialakulásában fontos szerepe van a béltartalom besűrűsödésének. Ez akkor következhet be, ha kedvencünk kevés rostot, vagy illetve sok kálciumsót vesz fel. A bél perisztaltikája kezdetben fokozódhat (ha az éles csontdarabok sértik a bélnyálkahártyát), majd fokozatosan csökken, s végül meg is szűnhet. A bélsárürítés akadályozott, mely magával vonja a víz felszívódásának zavarát is. S mindezek miatt kedvencünk általános állapota fokozatosan romlik. Súlyos, régóta fennálló esetben a bélfal elhalhat és perforálódhat a megrekedt bélsár helyén.

Jellemző ilyenkor, hogy állatunk a bélsárürítéshez gyakran készülődik, és erőlködik, de csak minimális mennyiségű bélsarat tud üríteni. A folyamatos inger és erőlködés miatt, jellegzetes, púposított testtartás figyelhető meg. Kedvencünk emellett étvágytalan, bágyadt. Abban az esetben, ha az érintett bélszakasz perforálódott, fokozott hányásra és lázra lehetünk figyelmesek a kialakuló hashártyagyulladás miatt.

A diagnózis felállítását a kórelőzményi adatok (nagy mennyiségű csont evése, stb.) nagyban megkönnyítik. Emellett fontos a has mély áttapintása, a végbél vizsgálata, valamint a rtg-felvétel készítése. A felvételen ugyanis jól felismerhető a felhalmozódott bélsár.

A bántalom általában konzervatív úton (szakszerűen elvégzett beöntés) megoldható, de vannak nagyon makacs esetek, ahol csak a műtéti beavatkozás hozza meg a várt eredményt. Ezután mindenképp oda kell figyelni állatunk étrendjére, hogy az obstipatio újabb kialakulását megelőzzük.